„Határtalanul „-kirándulás

Izgatottan vártuk a tavaszt, nem csak a szép idő elérkezése, hanem az erdélyi kirándulás miatt is.

Mielőtt buszra szálltunk, sok tennivalónk volt.

Az előkészítő napot Ásványrárón tartottuk. A lipóti gyerekek biciklivel érkeztek a 6 km távolságra lévő Ásványráróra, ahol már nagyon várták a találkozást, hiszen bármennyire közel laknak is egymáshoz, nem nagyon ismerik kortársaikat.

Az előkészítő órán (2023. április 28.) előadó segítségével megismertettük tanulóinkkal Erdély etnikai összetételét, történelmét, természeti értékeit. Az ásványrárói gyerekek színvonalas prezentációinak bemutatásával megismerhették a gyerekek a kinti magyarság kisebbségi sorsát, múltját és jelenét. Csoportokat alakítottunk ki a gyerekek között, elkezdtük azokat a plakátokat készíteni utazásunk állomásairól, melyeket az adott helyszínen mutattak be később. Minden csapat egy-egy folyó nevéről lett elnevezve.

Mivel van egy-két tanulónk, akik néptáncosok, ízelítőt kaptunk a népművészet ezen világából is. Énekeket is tanultunk, amelyek nagyszerű alapjai lettek a kirándulás estéinek, és a gyermekotthon lakóival később közösen is elénekeltük ezeket.

Elkészítettük a gyermekotthon diákjainak szánt ajándékainkat is.

Nagyon hangulatos délután volt.

És elérkezett a várva-várt utazás! Korán kellett kelnünk, hiszen szinte egész Magyarországot át kellett utaznunk, hogy megérkezzünk Erdélybe. Izgalmakból nem volt hiány. (A diákigazolvány az bizony nem személyi! …Előbb még meg volt! 😊…) Kellemes utazás után megérkeztünk Nagyváradra.

A Körösvidéki Múzeum látogatásával kezdtük a város megismerését. Különösen szeretettel vártak bennünket, mert egyik tanítványunk nagynénje régész-paleontológus ebben a múzeumban. A maga nemében már ez is egy különleges találkozás volt. A múzeum pedig csodaszép, a gyerekeket is teljesen elvarázsolta.

A belvárosi séta: régi nemesi paloták, Holdas-templom, Szigligeti Ede színház, Körös-part, majd a nagyváradi vár megtekintése következett. Tovább utaztunk Király-hágóra, beléptünk a történelmi Erdélybe. Elfoglaltuk szállásainkat Kalotaszegen. Finom vacsora, szeretetteljes vendéglátás fogadott bennünket.

2. nap: Busszal indultunk tovább, hogy látogatást tegyünk az egyik legszebb kalotaszegi templomba, Bánffyhunyadon. A kántor bácsit sikerült rávennünk, hogy megszólaltassa nekünk az orgonát. A legtöbben sosem hallottak igazi orgonahangot. Nagyon felemelő érzés volt.

A kirándulás a felszíni erózióval létrejött sziklaképződmények között Almásgalgón folytatódott a Sárkányok kertjében. Következő megálló a körösfői református templomnál volt. Érdekes emléke az ún. „Rákóczi-szőnyeg”.  Megálltunk egy pillanatra Vasvári kopjafájánál és megemlékeztünk az egykori fiatal forradalmárról, elhelyeztük koszorúnkat az emlékhelyen.

Közben izgatottan vártuk a Bélesi víztározó megtekintését is, és mint afféle szigetközi gyerekek, rögtön az uszadékfák, kövek között találtuk magunkat. Ez az Erdélyi-Szigethegység legnagyobb gyűjtő tava. Este közös sétát tettünk Kalotaszentkirályon, és megemlékeztünk a nagy költőre az Ady emlékműnél. Verssel és koszorúzással tisztelegtünk előtte.

3. nap: Újabb csodás várost céloztunk meg, elindultunk Erdély fővárosába,  „Kincses Kolozsvárra”: Szent Mihály-templom, Mátyás király szobra és szülőháza, a Főtér impozáns házai, arisztokrata rezidenciái mellett tiszteletünket tettük a Házsongárdi temetőben, ahol a leghíresebb erdélyi művészek, polihisztorok, tudósok sírjait láthattuk.

Útra keltünk, hogy látogatást tegyünk a tordai sóbányában, majd Torockó következett.

A torockói Kis Szent Teréz Gyermekotthont látogattuk meg. A gyermekotthon látogatás különösen nagy hatással volt a gyerekekre. Meghatotta őket, még akkor is, ha nem sok gyerekkel tudtak találkozni.

Nagyon fontos célunk volt, hogy a gyerekek adjanak valamit magukból, maguktól, másoknak. Rengeteg ajándékot gyűjtöttek, alig győztük az adományokat dobozolni. De ennél is fontosabb, hogy adták a szeretetüket, énekeiket, táncaikat és bízunk benne, hogy ez a segíteni akarás megmarad majd bennük akkor is, ha felnőttek lesznek.

4. nap:

Búcsút vettünk szállás adóinktól, elindultunk, de még nem haza felé, hanem Biharba. Európa egyik leggazdagabb és leglátványosabb cseppkőbarlangjába a kiskohi-medvebarlangba tartottunk. Közben a táj is megváltozott, ismét egy másik arcát mutatta meg ez a gyönyörű vidék. A barlang a nevét onnan kapta, hogy számtalan, 17 ezer évvel ezelőtt elpusztult barlangi ősmedve csontmaradványát találták meg benne, amelyeket a barlang látogatása során meg is tekintettük. Ismét egy fantasztikus élmény volt.

Az értékelő óra:2023. június 5-én Lipóton lett megtartva.

A záró rendezvényre az ásványi gyerekek érkezzek Lipótra szintén kerékpárral. Egész más volt már így találkozni, hogy barátságok köttettek, örömmel találkoztak ismét. A szülők süteményekkel, üdítőkkel vendégelték meg a gyerekeket.

Az értékelő órán kooperatív technikákkal felelevenítettük a tanulmányi kirándulás főbb emlékhelyeit, kulturális és természeti látnivalóit!

Mivel a kirándulás alatt nem sikerült minden plakátot bemutatni, most volt rá idő. Jó volt látni, ahogy rácsodálkoztak a gyerekek a meglátogatott helyszínekre, nevezetességekre. A padlóra ragasztott útvonalon fotók segítségével meg kellett keresniük az adott települést!  A vaktérképen nem volt könnyű az eligazodás!